Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika

Utolsó módosítás: 2016.02.27 20:07
NévSzülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika
VezetőCseh Sándor
Cím1078 Budapest István u. 2.
Postacím1400 Budapest Pf. 2
Telefon(1) 478 4206
Fax(1) 478 4207
Mellék(1) 478 4100 / 8330
HelyL épület I. emelet

Bemutatkozás

Felismerve a szülészetnek a gyakorlati jelentőségét, Plósz Béla kezdte el tanítani önálló tárgyként az állatorvosi szülészetet 1899-ben. Ő kezdte el a fantomoknak a használatát a szülészeti segélynyújtásban és vágóhídi borjaknak az alkalmazását a fötotomia gyakorlására. Ettől az időtől kezdődően az állatorvosi tevékenységnek jelentős részévé vált a kasztráció és az ovariektomia. Az egyik leghíresebb tanítványa és utóda Hetzel Henrik volt, aki több új területet vezetett be, mint például a meddőség megelőzése, az embrió fejlődés élettana és kórtana, vemhesség és ellés. A reprodukciós szervek fertőző betegségei, a reprodukciós bántalmakat előidéző helytelen takarmányozás és tartás és anyagforgalmi betegségek szintén részévé váltak a tárgynak. Hetzel kezdte el egy új szülészeti klinikának a megalapítását, ami 1930-ban nyílt meg. Az Ő utóda volt Bölcsházy Kálmán, aki számos hormonológiai módszert vezetett be, több szülészeti műszert fejlesztett ki és az intenzív tartási rendszerek által előidézett reprodukciós problémákkal is foglalkozott. Mind Hetzel és Bölcsházy több tankönyvet állított össze, amelyek az állatok szaporodásával és az állatorvosi szülészettel foglalkoztak. Mészáros Istvánnal együttműködésben, a tanszék következő vezetője id. Cseh Sándor szervezte meg az ország mesterséges termékenyítő hálózatát. Cseh Sándor indította el az állatorvostan hallgatók mesterséges termékenyítési technika elsajátítására történő gyakorlati képzését, több szülészeti és szülészeti műtéttani könyvet írt. Korai halála után Horváth György lett a tanszék vezetője. Az Ő kutatási aktivitása elsősorban a tőgygyulladás oktanára és kezelésére, valamint a tőgy egészségére irányult. A tanszék 1973-ban költözött a jelenlegi helyére és Haraszti Jánost választották a tanszék vezetőjének. Az Ő vezetése alatt jelentős előrelépés történt a klinikai – kémiai és az endokrinológiai eljárások tekintetében, valamint a biotechnológiai kutatások terén, beleértve az embrió átültetést. Haraszti János után Zöldág László lett a tanszék vezetője, aki nagy érdeklődéssel fordult a kisállatok szaporodásbiológiája és az andrológia felé. 1994 óta Solti László vezette a tanszéket. Az Ő kutatási aktivitása több területre is kiterjedt, mint például az új immun-analitikai eljárások (CBPA, RIA és ELISA) kidolgozása és gyakorlati bevezetése, továbbá részt vett az egyik legfontosabb szaporodás-biotechnológiai eljárás, az embrióátültetés hazai bevezetésében is. A szaporodás-biotechnológiát először egy újonnan megindított fakultatív tárgy keretében oktatta, amelynek alapismereteit később a graduális képzésbe is beépítette. Solti László 17 év után 2011-ben adta át a tanszék irányítását ifj. Cseh Sándornak.

Az egység története

A szülészet különálló tantárgyként oktatása az orvosképzésben viszonylag későn kezdődött. Több mint 200 évvel ezelőtt az orvos- és sebészhallgatók rendszeres tanulmányaik során már részesültek szülészeti eszköz- és műtéttani oktatásban, azonban önálló szülészeti tanszék az orvoskaron is csak 1817-ben alakult.

Az állatorvoslás helyzete valamivel később, a szarvasmarha-tenyésztés intenzívvé válásával változott meg alapvetően. A XIX. század második felében a kultúrfajták behozatalával és meghonosításával, a rideg tartásról az istállózásra való áttéréssel, az állattartás állattenyésztéssé fejlesztésével függ össze az állatorvosi szülészet fejlődése. Darwin tanainak terjedése, közvetlenül pedig intézményünk hajdani nagyhírű professzora, Zlamál Vilmos (1803-1886) munkásságának eredményeként vált az addig kizárólag szaporítási értelemben használt "tenyésztés" szavunk "állattenyésztéstan"-ná, amely már a természetrajz, étrendtan, küllemtan, ménestan és fajtatan ismeretanyagát magában foglaló komplex diszciplina lett, amely mindezt a szaporítás szolgálatába állította. Így válik érthetővé, hogy az 1851-től Galambos Márton (1820-1872) által oktatott ún. "tenyésztéstan" miért foglalkozott még szinte kizárólag a fedeztetéssel és az elléssel kapcsolatos kérdésekkel. Az állattenyésztéstan oktatására 1873-ban Tormay Béla vezetésével önálló tanszéket állítottak fel. Ő előadásaiban a szülészet ismeretanyagát, ill. feladatkörét is tanította, de természetesen csak elméletileg, mivel sem klinikája, sem gyakorlati szülészeti ismeretei nem voltak. Valamelyest változott a helyzet akkor, amikor az állattan és a szülészet előadásával Nádaskay professzort, az anatómia tanárát bízták meg.

Nádaskay Béla (1848-1933) professzor nem volt gyakorló szülész, beteganyag sem állt rendelkezésére, mégis a stúdium jövőbeni szükségességét illetően közel százhúsz évvel ezelőtt megírt sorai megdöbbentő szakmai éleslátásáról tesznek tanúbizonyságot: "Minél nagyobb mértékben el fog vonatni a szabad mezőség a ménesektől és gulyáktól, minél nagyobb mértékben kell az istállótartásra átmenni, annál nagyobb szükség lesz arra, hogy az állati szülészet útmutatásai érvényesíttessenek." Ez a vezérfonal vonult végig az 1887-ben és 1889-ben megjelent szülészettani könyvén is.

Az akadémia négyéves tanfolyamán a szülészetet a IV. tanévben egy féléven át heti három elméleti órában tanították, és a tanrend már szülészeti műtéttani gyakorlatokat is előírt. Ekkor a szülészet a III. szigorlat tárgyát képezte, és előadója 1891-től Monostori Károly (1852-1917), az állattenyésztéstan tanára lett. Monostori az állattenyésztéstan keretei között tárgyalta a tejgazdaság, a tejtermelés és a tejhigiénia kérdéseit is. Elsőként írt hazánkban a lovak mesterséges termékenyítéséről. Műtéttani könyve (1898) a kor legmagasabb színvonalán megírt tankönyvnek számított. Előszavában így ír: "Sokáig az állatorvosi szakoktatásban sem látták szükségesnek azt, hogy a szülészetet s különösen a szülészeti műtéttant külön és behatóan előadják. Állatállományunk nemesbedésével, az istállózás térölelésével azonban már egy kiváló szakemberünk - Tormay Béla - múlhatatlanul szükségesnek látta, hogy a szülészet tanítására nagyobb súly fektettessék." "Nádaskay műve - mint írta - máig elfogyván, érthető, hogy a Magyar Országos Állatorvos-Egyesület azt pótolni kívánja, illetőleg kiegészíteni óhajtja olyan munkával, amely különösen a vemhesség és szülés kórtanára és műtéttanára fekteti a súlyt."

Midőn az állatorvosi akadémia főiskola rangra emelkedett, a szülészet tanítását Plósz Béla, a sebészet nyilvános rendes tanára vette át (1899). Az elméleti előadások egy szemeszteren át heti 3 órában, a szülészeti gyakorlatok pedig két féléven át ugyancsak heti 3 órában voltak rendszeresítve. Plósz ismerte föl a szülészet gyakorlati jelentőségét: az ellési segélynyújtást már fantonom oktatta és vágóhídról kapott borjúmagzatokon rendszeresen gyakoroltatta az embriotómiát. Működésének idejére esik a neves külföldi állatorvos szülész, De Bruin könyvének magyar nyelvre fordítása. A Tapken gyakorló állatorvos által átdolgozott kitűnő tankönyv Feiler Alfréd pozsonyi törvényhatósági állatorvos fordításában "Szarvasmarha-szülészet" címmel 1911-ben jelent meg magyar nyelven. Plósz nevéhez fűződik a sertések castratiójának és ovariectomiájának állatorvoskézbe kerülése, ezáltal a laikus "herélők" és "miskárolók" működésének megszűnése. A meddőség jelentőségének felismerésén túl neki köszönhető Hetzel Henrik, a hazai állatorvosi szülészet ragyogó alakjának "fölfedezése".

Hetzel (1875-1949) először Plósz sebészeti klinikáján dolgozott tanársegédként, majd Gödöllőre helyezték járási állatorvosnak (1909), ahol a koronauradalom főállatorvosi teendőinek ellátásával is megbízták. Ugyanakkor fölkérték az állatorvosi főiskola gyakorlati tanfolyamának vezetésére. Plósz érdeme, hogy Hetzel kiváló képességeit felismerve, dániai tapasztalatai alapján őt szemelte ki a szarvasmarha-meddőség elleni küzdelem hazai megszervezésére. Így azután Hetzel már Plósz ajánlásával utazhatott Dániába Albrechtsenhez, a meddőség oktatásának kiváló szakérőjéhez. A tanulmányútból tartós szakmai-baráti kapcsolat fejlődött, amelynek eredményeként hazánkban Hetzel irányítása alatt Albrechtsen prevenciós módszerével, az egészséges állományok rendszeres szűrővizsgálatával indult meg a meddőség elleni szervezett védekezés.

Hetzel előbb csak a meddőség kór- és gyógytanának oktatására kapott megbízást (1912). Még ugyanabban az évben közrebocsátotta a több kiadást is megért meddőségi könyvét, amely a hazai viszonyok feltárása, a meddőség okozta károk számadatok tükrében való bemutatása mellett az okokra és a tennivalókra is rámutatott. Miután időközben elkészített disszertációja alapján állatorvos-doktorrá promovált, Hetzelt 1918-ban megbízták a szülészetnek, mint önálló diszciplinának előadásával, 1927-ben pedig nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1946-ban történt nyugalomba vonulásáig töltötte be tanszékvezetői és klinikaigazgatói tisztet. Működése alatt az állatorvosi szülészet nemcsak önálló tudománnyá vált, hanem felvirágzott, amelynek Hetzel professzor nemzetközileg elismert képviselőjévé és fejlesztőjévé vált. Az embriológia, a vemhesség, az ellés élet-, kór- és gyógytana, a szaporodás szerveinek fertőző és nem fertőző eredetű betegségei, azok gyógykezelése, valamint az ellenük irányuló küzdelem szervezése és irányítása mind Hetzel kezébe került. Foglalkozott a tartási és takarmányozási viszonyok, valamint az anyagcsere rendellenességei okozta szaporodási zavarokkal; a méhgyulladások kezelésével és leküzdésével; küzdelmet indított a brucellosis ellen, szervezte a tőgyulladások elleni küzdelmet; munkatársával, Mészáros Istvánnal tisztázta a méhnyálkahártya ún. mirigyes-tömlős túltengésének (hyperplasia glandularis cystica) oktanát; vizsgálatokat folytattak a trichomonasok kórokozó szerepének tisztázására; foglalkozott neonatológiával és az ellés utáni dysmetaboliás eredetű rendellenességekkel. Kiváló szakember volt, aki klinikus szemlélettel nyúlt az állatorvosi szülészet elméleti kérdéseinek, ill. feladatainak megoldásához is; az állatorvostan-hallgatók az ő előadásaiból és könyveiből ismerték meg a fejlődéstant, amely nála nem zoológiai, hanem orvosi-klinikai beállítottságú volt; vizsgálta a méhmagzat fekvését, helyeződését; a magzatvíz fajsúlyát, összetételét; a magzatburkok és a magzatvíz súlyarányát az anyaállathoz és a magzathoz viszonyítva; foglalkozott a magzatok korának meghatározásával. A későbbiekben érdeklődése egyre inkább endokrinológiai irányba fordult, és a vemhesség korai megállapítására, majd a neurohormonális kutatásokra összpontosította a maga és a vezetése alatt dolgozó munkatársai, valamint az intézetében feladatot kapó doktoranduszok figyelmét.

Hetzel nevéhez fűződik az új szülészeti klinika létrehozása. Az 1929-ben megkezdett építkezés eredményeként 1930-ban kezdte meg működését az új intézmény, amely beosztását, berendezését és felszereltségét (műszerezettség) tekintve a maga korában a legmagasabb igényeknek is megfelelt és kiérdemelte a külföldi látogatók elismerését.

Klinikai gyógyító-megelőző, valamint kutató- és szervezőmunkája mellett Hetzel nagy súlyt helyezett a tanszéki elméleti és gyakorlati oktatásra. Előadásait mindig maga tartotta, s már 1924-ben kiváló szülészeti tankönyvet adott hallgatói kezébe: 302 oldal terjedelemben 63 képpel az akkori idők egyik legszebb és legjobb tankönyve volt (1944-ben második kiadásban is megjelent). Ugyancsak két kiadást ért meg "A sertések miskárolása" c. könyvecskéje, amelyben Hetzel a laikus miskárolók mesterségét orvosi szintre emelte, és állatorvosi feladatkörré avatta az ovariectomiát. Egyébiránt is nagy gondot fordított az elméleti oktatás mellett a gyakorlati képzésre: kieszközölte, hogy a hallgatóság a vágóhídon a vemhesség, valamint a nemi szervek és a tőgy vizsgálatát gyakorolhassa. Üzemi bemutatókat tartott gyakorló állatorvosoknak; speciális műszereket (pl. méhmosó fecskendőt, ujjkést, ecraseurt, stb.) szerkesztett; bevezette nagyállatokon az epiduralis és infiltratiós anaesthesia alkalmazását; kidolgozta a kisállatok méhexstripatiójának műtétét, amit kevés változtatással ma is alkalmaznak. 1936 és 1945 között ő vezette a poliklinikai rendelést is. A szülészeti klinika megalapítása mellett Hetzel az állatorvosi szülészetnek és a meddőség elleni küzdelemnek is hazai kezdeményezője lett. Működését a nemzetközi elismerésen kívül számos kitüntetés, a tanári kar részéről a dékáni tisztségre való megválasztás honorálta.

Tanszéki utódja közvetlen munkatársa és tanítványa, Szepeshelyi Andor (1903-1989), 1927-ben nyerte el az állatorvosi, 1929-ben állatorvosdoktori oklevelét. Munkásságát Marek professzor mellett kezdte, majd 1931-ben a szülészeti tanszékre került és egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1946 és 1948 között volt a szülészeti tanszék vezetője. Ezután politikai tisztogatás áldozata lett, először egy évig rendelkezési állományban tartották, majd el is kellett hagynia az intézményt. Az éppen akkor szervezés alatt levő mesterséges termékenyítés munkájába kapcsolódott be, és mint az Országos Mesterséges Termékenyítő Központ igazgatóhelyettese, ill. a központi laboratórium vezetője 1967-ig, nyugállományba vonulásáig tevékenykedett. Korábbi szakirodalmi munkássága alapján 1952-ben elnyerte az állatorvostudomány kandidátusa fokozatot. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el.

A szülészeti tanszék vezetője Szepeshelyi után Bölcsházy Kálmán (1901-1978) lett, aki közel 20 esztendeig állt a tanszék élén. Bölcsházy 1927-ben szerzett oklevelet, majd a szülészeti tanszéken 4 éven át dolgozott. A hormonológiai vizsgálatok bevezetésének első hazai állatorvos úttörője volt, e témakörből választotta doktori értekezésének anyagát is: A tehén vemhességének korai megállapítása a vizelet petefészek-hormon tartalmának kimutatásával (1929). Ezt követően 10 éven át vidéken dolgozott, majd a Földművelésügyi Minisztérium állategészségi ügyosztályán teljesített szolgálatot. 1948. november 1-jével kapott megbízást a szülészeti tanszék vezetésére. Elsők között mutatott rá az állatok koncentrálásával megváltozott tartási-takarmányozási körülmények és a halmozódó szaporodásbiológiai problémák közötti összefüggésre és arra, hogy az állati szervezet biológiai egyensúlya és reprodukciós képessége döntően az egyed és a környezet harmonikus egységének függvénye. Több eredeti műszert konstruált, amelyek prototípusát legtöbbször saját kezűleg készítette jól felszerelt műhelyében, nemegyszer tökéletesebb kivitelezésben, mintha üzemben készültek volna. Hazai és nemzetközi műszerkiállításokon számos díjat és elismerést szerzett, ezáltal neve ismertté vált az ország határain túl is. Tanári működése alatt gazdag publikációs tevékenységet folytatott. Először Hetzel szülészeti könyvét jelentette meg, majd Mészáros Istvánnal közösen dolgozta át és korszerűsítette azt (1952-1953, ill. 1960-1962). Cseh Sándorral összeállított meddőségi műve is két kiadást ért meg (1959, 1963).

A szülészeti tanszék történetének és tevékenységének ismertetése során nem hagyható ki Mészáros István (szül. 1910) címzetes egyetemi tanár neve, aki a szaporodásbiológia és a mesterséges termékenyítés terén fejtett ki jelentős aktivitást, és - bár nem volt vezetője - évtizedeken át több szállal kapcsolódott a tanszékhez. 1933-ban kapott állatorvosi és 1934-ben doktori diplomát. Három éven át volt Hetzel tanársegédje. 1946-tól a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásában részt vett a tenyészbénaság felszámolásában. 1947-ben a mesterséges termékenyítés szervezésére létrehozott bizottságban vezető szerepet töltött be. Kis létszámú munkacsoportjával elindította a mesterséges termékenyítést, és e munkát a Központi Mesterséges Termékenyítő Főállomás igazgatójaként 30 éven át töretlenül irányította. Hazai és külföldi előadásai, publikációi és Bölcsházy professzorral írt tankönyvei, valamint számos szakmai és társadalmi funkciója elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.

Bölcsházy nyugalomba vonulását követően utódja Cseh Sándor (1914-1972) lett, aki 1939-ben szerzett állatorvosi oklevelet. 1940-ben került Hetzel professzor mellé, ahol mint egyetemi tanársegéd 1943 augusztusáig teljesített szolgálatot. Ez idő alatt ellátta a kisállatok poliklinikai rendelését is. "A pertubáció diagnosztikai jelentősége a szarvasmarha petevezető-betegségeinél" c. munkájával 1942-ben állatorvosdoktori oklevelet szerzett. 1943-ban járási állatorvosnak nevezték ki, egyúttal külön megbízást kapott a kisbéri ménesbirtokon a szigorló állatorvosok gyakorlatának vezetésére. Katonai szolgálat és három év orosz hadifogság miatt azonban csak hazatérte után, 1948-ban folytathatta szakmai pályáját. Ekkor a Földművelésügyi Minisztérium a magyarkeresztúri első hazai szarvasmarha-termékenyítő főállomás szervezésével és a mesterséges termékenyítés technológiájának kidolgozásával bízta meg, majd ő képezte ki az akkor alakuló 10 mesterséges termékenyítő állomás vezetőit is. 1951-ben Budapestre helyezték, és megbízták az Országos Mesterséges Termékenyítő Központ laboratóriumának vezetésével, majd még ugyanebben az évben került a szülészeti klinikára, ahol attól kezdve haláláig megszakítás nélkül teljesített szolgálatot. 1966-ban, Bölcsházy professzor nyugállományba vonulása után a tanszék vezetésével bízták meg. Nagy elhivatottsággal és szorgalommal végezte oktató- és kutatómunkáját. Az egyetemen megalapozta a szaporodásbiológia oktatását, kidolgozta az andrológia és a mesterséges termékenyítés elméleti és gyakorlati képzésének tematikáját. Nevéhez fűződik a nyulak mesterséges termékenyítésének kidolgozása, valamint a szarvasmarha-uterus ellés utáni involutiójának részletes feltárása és nyomon követése. Eredményesen foglalkozott a szarvasmarhák alimentaris eredetű meddőségével, valamint a tüdőgyulladások kóroktanával, amely ellen hatékony gyógyszert dolgozott ki. Tudományos munkásságát a szülészet, a meddőség, a szaporodásbiológia és a tőgybetegségek köréből írt számos dolgozata, az 1966-ban sikeresen megvédett a tehenek service-periodjával foglalkozó kandidátusi értekezése, valamint számos hazai és külföldi előadás bizonyítja. Az ő tollából jelent meg a két kiadást megért műtéttani egyetemi tankönyv. Lendületes, nagy szorgalommal végzett eredményes munkájának korai halála vetett véget. A szülészet, a szaporodásbiológia és a műtéttan témakörét feldolgozó, 900 oldalt meghaladó terjedelmű kézikönyve megjelenését (1973) már nem érhette meg, ám műve posztumusz alkotásként szolgált még majdnem egy évtizedig az állatorvostan-hallgatók oktatásában. Utolsó Hetzel-tanítványként sokat tett a gyakorlati oktatás kibővítéséért.

A szülészeti tanszéknek a Hetzel idejében emelt klinika adott otthont csaknem 40 esztendeig. Az egyetem hosszú távú rekonstrukciós elképzeléseinek megfelelően a Bethlen utcai részt beépítésre szánták, és így - egyebek között - a klinikát is 1968-ban lebontották. Az új épület 1973-as elkészültéig a tanszék a belgyógyászat és a sebészet helyiségeiben húzódott meg, de a mintegy hat évig tartó szétszórt, szűkös elhelyezés nagymértékben hátráltatta és lefékezte az addig beindult lendületes tudományos munkát.

Cseh Sándor hirtelen halála után a tanszék vezetésével 1972-ben átmenetileg Horváth György egyetemi docenst bízták meg. Horváth György (szül. 1928) állatorvosi diplomáját 1951-ben szerezte meg. Ezt követően a szülészeti tanszékre került egyetemi tanársegédnek. A cervixnyálkával foglalkozó disszertációval 1962-ben kandidátusi fokozatot nyert. 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. Tudományos munkásságát elsősorban a mastitis oktana, terápiája és prevenciója területén fejtette ki.

1973-ban Haraszti János került a tanszék élére. Haraszti János (szül. 1924) 1951-ben kapott állatorvosi diplomát, 1952-ben Csukás professzor meghívására került az állattenyésztési tanszékre tanársegédnek. Mintegy két év után a szülészeti tanszékre került tanársegédnek. 1961-ben nyert kandidátusi fokozatot, az értekezés témája a méhhurut curettage útján való gyógykezelése. Az eljárást és a vele kapcsolatos műszert, különösen lovak idült uterinalis bántalma esetén, kiterjedten használták az Egyesült Államok, valamint Kanada területén is. 1978-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Az MTA-MÉM Állatorvostudományi Bizottságának titkára és a MAE Állatorvosok Társasága szaporodásbiológiai szakosztályának elnöke volt. Irányítása alatt a szülészeti tanszék tudományos tevékenysége nagymértékben kibővült, és elsősorban a nagyüzemi szarvasmarhatartásban súlyos veszteségeket okozó ún. periparturialis (post partum) anyagforgalmi zavarok felé fordult. Vizsgálatok folytak az iparszerű sertéstenyésztés szaporodásbiológiai problémái, ezen belül a korai vemhesség megállapítása és az ivari ciklus szabályozása terén is. Ehhez kapcsolódva a juhok nemi működésének hormonális szinkronizálására szolgáló eljárást dolgozott ki. Haraszti kezdeményezte a szarvasmarha nemi működését tükröző endokrinológiai kutatásokat, eleinte a vizelet pregnandiol-, majd a vérplazma progeszterontartalmának meghatározásával. A későbbiekben a tanszéken dolgozták ki elsőként a gyakorlat számára is hozzáférhető enzim-immunanalitikai eljárást, amelyet a progeszteronnak vérsavóból és a tejből való kimutatására is alkalmassá tették. Erre az időre tehető a reprodukciós biotechnológiai kutatások megindítása a tanszéken: embrióátültetési kísérletek folytak nyúlon, juhon, sertésen és szarvasmarhán. Ezzel kapcsolatban a fő hangsúly az üzemi gyakorlatba is beilleszthető, nem sebészi embriónyerés és átültetés módszereire esett. Laboratóriumi és klinikai vizsgálatokkal igazolta a szárazon álló tehenek helytelen tartása-takarmányozása és az ellés után késedelmesen meginduló nemi működés közötti összefüggést a metabolikus és endokrin folyamatok alakulásának tükrében. Az eredmények alapján fel lehetett hívni az állattartó üzemek figyelmét a tejtípusú szarvasmarhák szárazon állási alatti helytelen takarmányozásának jelentős szerepére az ellés utáni reprodukciós zavarok keletkezésében. E témából írta Haraszti akadémiai doktori értekezését (1984). A kutatási irányok között szerepelt továbbá a borjak halvaszületésének, valamint a szarvasmarha cystás petefészek-elváltozásai oktanának, ill. gyógykezelésének vizsgálata.

A tanszék vezetését 1991-től Zöldág László (szül. 1948) vette át, aki - miután két szemeszteren át a Wiener Tierärztliche Hochschule hallgatója is volt - 1971-ben Budapesten kapott állatorvosi diplomát. Szakmai pályafutását az Állatorvos-tudományi Kutatóintézet tudományos segédmunkatársaként kezdte el, ahonnan két év után a tanszékre került. Tanszéki munkássága alatt az egyetemi tanársegédtől a tanárig vezető státuszokat végigjárva vette ki részét a szülészet és szaporodásbiológia oktatási és kutatási feladataiból. Humboldt ösztöndíjasként a Hannoveri Állatorvosi Főiskolán végzett vizsgálatokat a szarvasmarha meddősége területén, ebből a témakörből védte meg "A petefészek nagycystás tüszőelfajulása tejelő tehenekben" című kandidátusi disszertációját. Vezetése alatt a tanszék felvette az oktatott szakterületet jobban tükröző "Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika" nevet, a kis- és a nagyállat klinikákat az oktatás céljainak megfelelően felújították. Itteni évei alatt, közel 80 szakközleménye mellett, az oktatást segítő 6 tan- és szakkönyv írásában szerzőként és társszerzőként vett részt. 1997-ben az állattenyésztési takarmányozástani és laborállat-tudományi intézetbe került át, ahol az állattenyésztés és genetika osztályt vezetőjeként a hasonló nevű tantárgy oktatását szervezi magyar, angol és német nyelven.

Az őt követő Solti László (szül. 1946) Cseh Sándor idejében csatlakozott a tanszékhez, ahol 1972-től 1989-ig tanársegédtől a docensig végigjárta az oktatói ranglétra fokozatait. Szakmai tevékenységét meghatározta az egyetem Élettani Tanszékével való tudományos együttműködés, amelynek eredménye a gyakorlatba is bevezetett új immun-analitikai eljárások (CPBA, RIA, majd ELISA) kidolgozása volt. Nagy jelentőségű volt az a dániai ösztöndíj, amelynek során megismerkedhetett a szaporodás-biotechnológia rohamos fejlődésnek induló módszereivel. Hazatérve részt vett a magyarországi embrió-átültetés bevezetésében és a maga idejében Európa-szerte elismert üllői Embrióátültető Állomás megindításában. A szaporodás-biotechnológiát először egy újonnan megindított fakultatív tárgy keretében oktatta, amelynek alapismereteit később a graduális képzésbe is beépítette. 1989-ben az illetékes miniszterhelyettes kérésére az újonnan létesített gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontba rendelték ki intézetigazgatónak, ahol hamar beindította az állatbiotechnológiai kutatásokat. A tanszék vezetését az egyetemre visszatérve, 1994-ben vette át. Alig 3 esztendő múlva rektorrá választották, majd az egyetem integrációját követően dékánként vezette az intézményt. Dékáni ciklusa lejártával 2 éven át ingázva a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem rektorhelyettese volt, ahonnan 2005-ben tért vissza a tanszék élére. 1997-ben a Svéd Királyi Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia külső tagjává, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 2001-től a Magyar Országos Állatorvos Egyesület elnöke, a European Society of Domestic Animal Reproduction elnöke, valamint a European College of Animal Reproduction vezetőségi tagja.

Solti László 17 évig, 1994-től 2011-ig irányította a tanszék munkáját. Az őt követő Cseh Sándor Solti László hívására 1999-ben csatlakozott a tanszékhez. Cseh Sándor 1979-ben fejezte be tanulmányait az Állatorvos-tudományi Egyetemen. Szakmai pályafutását a korábban már említett nemzetközileg is elismert üllői Embrióátültető Állomáson kezdte, ahol egészen 1995-ig dolgozott. Szarvasmarha és juh embrió-átültetéssel foglalkozott, továbbá embriók mélyhűtésével és szarvasmarha és juh petesejtek in vitro fertilizációjával. Munkásságának eredményeként születtek meg Magyarországon az első borjak és bárányok fagyasztott in vivo és in vitro előállított embriókból. Az Ő nevéhez fűződik az üzemi körülmények között eredményesen alkalmazható juh embrió-átültetési technológia kialakítása és üzemi bevezetése. Munkacsoportja közölte az első hazai eredményeket célpárosítással egybekötött in vitro fertilizációs technikával előállított embriókból üzemi körülmények között világra jött nagy genetikai értékű borjakról és bárányokról. 1995-ben az USA-ba ment dolgozni és meghívott kutatóként 4 évet töltött Kaliforniában, a Loma Linda Egyetem Orvostudományi Karán. Kutatási területe a főemlősök asszisztált reprodukciója volt. A kutatás mellett részt vett az Egyetemi Kórház Meddőségi Centrumának munkájában is. Így került kapcsolatba a humán in vitro fertilizációs programmal, amelynek keretében részt vett a humán embriók mélyhűtésében. Solti László meghívását elfogadva 1999-ben visszatért Magyarországra és az Állatorvos-tudományi Egyetem Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszékén és Klinikáján folytatta pályafutását. Külső támogatások felhasználásával kialakított egy új, andrológiai és asszisztált reprodukciós laboratóriumot. 2000 óta a Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrumának tudományos tanácsadója. Tagja annak a munkacsoportnak, amely munkájának köszönhetően a világon a 8., Európában a 3., Közép és Kelet Európában az első országként Magyarországon fagyasztott petesejtből újszülöttek jöttek a világra. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek a tagja (OTKA Agrár 2. zsűri, 2007-2010; Élettudományi Kollégium, 2011-2014; European College of Animal Reproduction /ECAR/ alapító tagja, 2000- ; tagja az ECAR Education and Residency Committee-nek 2013-) több hazai és nemzetközi tudományos folyóiratnak rendszeresen felkért bírálója (Small Ruminant Research, Reproductive BioMedicine Online, Acta Veterinaria Hungarica, Journal of Assisted Reproduction and Genetics, stb.). Az MTA Biotechnológiai Bizottságának 1999 óta tagja, 2002-2007 között titkára volt és 2008 óta látja el az elnöki funkciókat. A Kar Oktatási és Akkreditációs Bizottságának elnöke (2012-), a Kari Tanács tagja (2012-), valamint több kari bizottságnak a tagja (Klinikai tanács, Etikai bizottság).

A tanszék történetéről készített áttekintés nem lehet teljes anélkül, hogy meg ne emlékezzünk Huszenicza Gyula professzor úrról, aki 1974-ben Summa cum laude minősítéssel állatorvos-doktori diplomát szerzett és 1979-től, több mint 31 éven keresztül oktatott és kutatott a tanszéken. Egyetemi pályafutását tanársegédként kezdte, majd adjunktus, docens és 1994-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1988-ban sikeresen védte meg kandidátusi disszertációját, 1994-ben habilitált és 2004-ben megszerezte az MTA Doktora címet. Az ECAR (European College of Animal Reproduction) alapító tagja volt és több hazai és nemzetközi szervezetben vezető tisztségeket töltött be. Számos nemzetközi és hazai szakfolyóirat szerkesztő-bizottságának tagjává választották. 1989-ben létrehozta és vezette a Klinikai Endokrinológiai Izotóp Laboratóriumot. Nyolc alkalommal szervezte meg a Budapest Workshop of Young Endocrinologist találkozot, amelyen nagyon sok ország PhD hallgatója vett részt rendszeresen. Oktatás iránti elkötelezettségét jól jelzi, hogy sok éven keresztül szervezte és irányította a tanszéknek az oktatással kapcsolatos ügyeit, valamint emellett több PhD hallgató munkáját felügyelte és segítette. Több éven keresztül (1994-től) szolgált továbbképzési rektor-helyettesként, majd dékán-helyettesként, és vezette a SZIE Állatorvostudományi Doktori iskoláját. Súlyos betegség következtében 2010-ben bekövetkező korai halála kettétörte igen sikeres és eredményes szakmai pályafutását.

Az elmúlt években az állatorvoslás és az állatorvos-képzés új kihívások elé kerülve jelentős változásokon ment keresztül. A politikai rendszerváltozást követően az állami gazdaságokat privatizálták és többségük fölhagyott a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetek jelentős része tönkrement és a haszonállatok létszáma drasztikusan lecsökkent. A korábbi piacait elveszített magyar mezőgazdaság, ezen belül különösen az állattenyésztés tartós válsága az állatorvosi tevékenységet is alapvetően érintette és a korábban túlnyomórészt haszonállatokra helyezett súlypont egyre inkább kibővült a kedvtelésből tartott állatok gyógyászatával. Bár az élelmiszertermelő állatok szaporítása továbbra sem elhanyagolható alapfeladat, a kisállat-szülészet és szaporodás-biológia rohamos fejlődésnek indult és az oktatásban is nagyobb szerepet kapott. Az egyetem urbánus elhelyezkedése és a klinikai tevékenység egyre növekvő műszer- és költségigénye miatt szükségessé vált a nagyállat-forgalom kiterelése a városból és a klinikai szolgáltatások centralizálása. Ebben hozott jelentős változást a 2001-ben Üllőn átadott Nagyállatklinika, amelynek első vezetője a Szülészeti Tanszékről került ki. A haszonállatokkal és a lovakkal kapcsolatos valamennyi tevékenység, ide értve a szülészet-szaporodásbiológia oktatását és klinikai ellátását, a Nagyállatklinika feladatköre. Hasonlóan nagy léptékű változást jelent a hamarosan megnyíló Kisállatklinika, amelyik a kedvtelésből tartott állatok ellátását és gyakorlati oktatását hivatott végezni. Az integrált klinikai-szolgáltatási munka mellett mind a Nagyállatklinika, mind a Kisállatklinika állatorvos-munkatársai továbbra is a szaktanszékek koordinálásában vesznek részt az adott diszciplina oktatásában és kutatásában.

Az elmúlt másfél évtizedben a határok megnyíltak, az egyetem idegen nyelvű állatorvos-képzésében részt vevő külföldi hallgatók aránya folyamatosan nőtt és létszámuk mára meghaladja a magyar hallgatókét. Elkerülhetetlen volt a képzés internacionalizálása, ami többek között azt jelentette, hogy minden oktatónak és kutatónak képesnek kell lennie a tantárgy angol és/vagy német nyelvű oktatására. Ezt a feladatot a tanszék munkatársai sikerrel teljesítették, valamennyiük rendszeresen ad elő idegen nyelven. A XX. század kilencvenes éveiben az állat- szaporodásbiológia területén két jelentős nemzetközi szervezet is alakult (European Society for Domestic Animal Reproduction, ESDAR http://www.esdar.org és European Veterinary Society for Small Animal Reproduction, EVSSAR http://www.evssar.org amelynek nemcsak a tagjai, hanem vezetősége sorában is képviseltetjük magunkat. Intézményünk nemzetközi elismerését tükrözi, hogy az ESDAR (1998) és az EVSSAR (2006) is Magyarországnak ítélte éves konferenciáját, továbbá a 2008-as, négy évenként megrendezésre kerülő állat-szaporodási világkonferencia (International Congress on Animal Reproduction, ICAR http://www.altagra.hu megrendezési jogát is elnyertük.

A felsorolt kutatási irányvonalakból látható, hogy a tanszék beállítottsága gyakorlat-központú. Ez a klinikai-gyakorlati szemlélet érvényesül a hallgatók oktatásában is. A hallgatók méltányolják a tanszék erőfeszítéseit, és szívesen vesznek részt a klinikai, valamint a laboratóriumi munkában, ami megmutatkozik a tudományos diákköri tagságra vonatkozó túljelentkezések számában is. A gyakorlati képzés színvonalának javítása iránti elkötelezettséget hivatott erősíteni az ún. menhelyes program, melynek keretében nőivarú és hímivarú kutyák/macskák ivartalanítását végezzük a tanszék klinikáján a hallgatók aktív bevonásával/részvételével. Hetente 4 napon keresztül, naponta 4-5 állaton végezzük el a műtéteket, ami nagy segítség a menhelyek számára. A beavatkozásokat klinikus oktatók irányítása és felügyelete mellett a hallgatók végzik, így a program nagy előrelépést jelent az állatorvosképzés gyakorlati oktatásában. A programban 2015 júniusáig közel 1000 kisállatot ivartalanítottunk.

Jelenleg a szülészet-szaporodásbiológia-tőgyegészségügy kötelező alaptárgy oktatása 3 félévben történik /Hallgatóknak/. A gyakorlati foglalkozások során tanulják meg a haszon- és kedvtelésből tartott állatok nemi szerveinek klinikai vizsgálatát, a vértelen és véres szülészeti segélynyújtást, valamint a meddőségi kezelés és műtéti beavatkozások alapjait. Ezen felül a tanszék több fakultatív tárgyat /Fakultatív tárgyak/ is ajánl az érdeklődő hallgatók számára és részt vesz más irányú szakállatorvos-képzésekben és állatorvos-továbbképző tanfolyamokban.

A képzési színvonal elismerését jelenti, hogy államközi egyezmény keretében egyiptomi állatorvosok 8 hetes szaporodásbiológus továbbképzése a tanszéken folyik. A tanszék részt vesz a bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem normál és szenior állatorvos hallgatóinak, valamint rezidens állatorvosainak szaporodásbiológiai gyakorlati képzésében (2012-). A program keretében tanszékünk közel 50 hallgatót, illetve rezidenst fogadott és részesített kérődző szaporodásbiológiai gyakorlati képzésben. A gazdaságok mind jobban felismerik, hogy zavartalan szaporodás nélkül nincs gazdaságos állattenyésztés. Ez a magyarázata annak a széles körű szakmai, szaktanácsadói kapcsolatnak, amely nagyon sok mezőgazdasági nagyüzem és a tanszék között kialakult.

2015. május 26-án a Sótonyi Péter dékán úr kezdeményezésére indított "Ismerjük meg egymást" programsorozat részeként tanszékünk részleteiben bemutatkozott az érdeklődők előtt, az erről szóló rövid összefoglaló és képek az alábbi linken megtekinthetők.